A 44 éves Hajdú B. István szívinfarktuson esett át
- Köszönöm az érdeklődést, most már jól vagyok. Mindenesetre a negyvennyolc órás megfigyelésen már túl vagyok, és szerencsére nincs komplikáció, nincs szövődmény, így aztán kikerültem az intenzívről is. Sokan keresnek, egy picit már el is fáradtam, de jól esik, hogy ennyien aggódnak értem.
A sportriporter nem iszik, nem dohányzik, korábban sportolt, családi élete és munkája is rendezett. Csakhogy rettentő sokat dolgozik, és az utóbbi egy évben felszedett jó pár kilót is, miközben egy éve nem is sportolt. A sors iróniája, hogy éppen azon a pénteki napon határozta el, hogy életmódváltásba fog...
- Valóban, egy éve már nem mozogtam. Gondoltam, itt az ideje, hogy leadjak pár kilót. Talán hirtelen megerőltettem magam. Játék közben egyszer csak elfogyott a levegő, lementem a pályáról, mertn furcsán éreztem magam. Megpróbáltam mindent, hogy jobban legyek, lefeküdtem a földre, hideg vízzel megmosakodtam, de a rosszullét nem múlt el. Aztán a recepciós hölgytől kaptam egy pohár cukros vizet, de akkora már nagyon sápadt voltam. Mellkasfájdalmam is volt, de nem elviselhetetlen. Mégis úgy döntöttünk, biztos, ami biztos mentőt hívunk.
A csapattársai semmit sem vettek észre az egészből, csak akkor, amikor már hordágyon vitték Hajdú B.-t.
- A mentőben a vérnyomásom 210/140 volt, de nyugodt hangon közölték velem, hogy: „Uram, önnek éppen infarktusa van..." Nem pánikoltam be. Miközben a mentő szirénázva vitt, a doki nyugodtan magyarázta, hogy mi történik velem, és hogy majd milyen beavatkozásra lesz szükség. A baj kezdete és a beavatkozás között egy óra telt el. Dr. Sármán Balázs nagyjából fél óra alatt eltávolította azt a vérrögöt a koszorúeremből, a vérnyomásom is visszaállt a normális értékre. Közepes erősségű infarktuson estem át, úgyhogy ha ne adj' isten visszamentem volna játszani, akkor már lehet, hogy a nekrológot írnák rólam.